A betűtípusokkal való ismerkedést kezdhetnénk az írás kialakulásánál, de a téma olyan bőséges, hogy egy egész könyvet megtölthetnénk vele.

Amiről ebben a kétrészes cikkben szó lesz, az a napjainkban leggyakrabban használt, nyomtatott betűtípusok csoportosítása, jellegzetességeinek bemutatása.

 

Betűtípusok

 

Az utóbbi években annyi új betűtípus látott napvilágot, hogy mára kissé elavultnak tűnik az eddig használt német, úgynevezett „tízes csoportosítás”. Mégis ebben a felosztásban mutatjuk be a betűtípusokat, mert ez a rendszerezés jól mutatja az idők folyamán változó művészeti stílusok megjelenését a betűk vonalvezetésében.

 

Mielőtt azonban belemélyedünk a csoportosításba, nézzünk néhány szakkifejezést:

Betűtípus: azonos grafikai elven megtervezett ábécé (például a Helvetica)

Betűkészlet: egy betűtípus, például a Helvetica egyik változatának (pl. a félkövér kurzívnak) az összes karaktere

Betűcsalád: egy betűtípus (például a Helvetica) összes betűváltozata: kurzív, bold, extrabold, light – világos, wild – széles, narrow – keskeny stb.

Betűstílus: az azonos stílusú betűk csoportja (például a reneszánsz, a barok vagy a klasszicista antikva, illetve a talpas vagy talp nélküli lineáris betűk stb.), ahová akár több száz betűcsalád is tartozhat

Kurrens: nyomtatott kisbetű

Verzál: nyomtatott nagybetű – folyamatos olvasásra szánt szövegnél használata kerülendő!

Kurzív: dőlt betű, más néven italic – folyamatos szövegben a kiemelés legszebb eszköze

Bold, semibold: kövér, félkövér betű – használata elsősorban címekben, címszavakban ajánlott

Kiskapitális: olyan nagybetűk, amelyek kisebbek a valódi verzál betűknél, ezért jobban illenek a kisbetűkhöz – elsősorban nevek kiemeléséhez használjuk, de ebben az esetben a kezdőbetű mindig verzál!

Ligatúra: két-három egymás melletti betű összeépítése a betűkombinációk ütközésének elkerülésére – leggyakrabban az fi, fl betűknék fordul elő

Antikva: több jelentése is van, de elsősorban váltakozó vonalvastagságú, talpas betűt jelöl

 

A betűk anatómiájának ismerete segít azonosítani az egyes kategóriákban említett jellegzetességeket:

betűk anatómiája

 

Lássuk a tizes csoportosításból az első öt kategóriát

 

Lucida Blackletter betű

Lucida Blackletter

 

1. Gótikus, tört vonalú típusok (1500-as évekig)

Gutenberg, a könyvnyomtatás feltalálója által nyomtatásra először alkalmazott betűtípus még a kódexekben használt, kézzel (vágott hegyű tollal) írott betűk jellegzetességeit mutatta. Elsősorban német nyelvterületen még ma is használatos. A gót betűvel írt szöveg egyenletes, szürke felületet ad, a fel- és lenyúló szárak hossza a betű középmagasságának általában a fele. És bár a mai kor emberének ez a betűtípus nehezen olvasható, régies feliratokhoz, címekhez, az elmúlt évszázadok hangulatának felidézésére bátran alkalmazhatjuk.

Ismertebb típusok: Lucida Blackletter, Linotext, Tudor

 

Palatino betű

Palatino

 

2. Reneszánsz antikva (XV-XVI. század)

A kódexek írástípusainak nyomtatott változatai a reneszánsz antikvák. A verzálokat (nagybetűket) az ókori, kőbe vésett betűk mintájára formálták, a kisbetűket pedig a vágott tollal rajzolt Karoling-minusz­­kula ihlette. A reneszánsz antikvák kézíráshoz közeli vonalvezetésük, jó olvashatóságuk miatt a szépirodalmi művek (regények, verseskötetek) kedvelt szövegbetűi.

Legfőbb ismertetőjegyeik: változatos vonalvezetés, csekély különbség a segéd- és alapvonalak vastagságában, a szerifek lágyan íveltek, a kerek betűk tengelyállása ferde.

Ismertebb típusok: Garamond, Palatino, Goudy

 

Baskerville betű

Baskerville

 

3. Barokk antikva (XVII-XVIII. század)

A művészetekben egyre inkább eltúlzott túldíszítettség a betűk stílusában is megjelent: a barokk antikva még a kézírás vonalvezetésére emlékeztet, de a betűk formája szerkesztettebb (a betűmetszők már körzőt és vonalzót használtak a tervezéshez), ami tárgyilagosságot sugall. Emiatt a kiadványok nagyon széles körében alkalmazható, de elsősorban könyvek, folyóiratok, napilapok szövegbetűje.

Jellegzetességeik: az alap- és segédvonalak vastagsága erőteljesebb, a betűtalpak kevésbé gömbölyítettek, a köríves betűk tengelyállása függőleges.

Ismertebb típusok: Times, Baskerville, Janson

 

Didot betű

Didot

 

4. Klasszicista (XVIII. század vége–XIX. és XX. század)

Ahogy az építészetben is a letisztult, tiszta vonalvezetés nyert egyre inkább teret, úgy a betűmetszők is ezt a stílust kezdték alkalmazni. A feszes, szerkesztett vonalak ünnepélyes hatást keltenek. A klasszicista stílusú betűket különleges igényű kiadványok tervezésénél használhatjuk leginkább.

Legfőbb jellegzetességeik az alap- és segédvonalak közötti erős kontraszt, a betűtalpak és a szárak vékony vonallal vagy alig észrevehető kerekítéssel kapcsolódnak. Érdekesség, hogy a legjellemzőbb típusoknál a betű részeinek (felnyúló szár, középmagasság, lenyúló szár) aránya általában 1:1:1.

Ismertebb típusok: Bodoni, Didot, Georgia

 

Rockwell betű

Rockwell

 

5. Egyptienne (egyiptomi), talpas lineáris antikva (XIX-XX. század)

A XIX. század végén a betűtervezők az addig használt „cikornyás” betűtípusok gyökeres ellentétét alkották meg: azonos vastagságú vonalakból álló, szabályos felépítésű betűket terveztek. A betűtalpak egyenes vonalúak, zárt írásképet adnak, és érdekesség, hogy a verzál A betű tetején kalap van.

A talpas lineáris antikvákat elsősorban technikai, műszaki kiadványok, alkalmi nyomtatványok készítésére használhatjuk, de az egyptienne-ek csoportjába tartoznak az írógépbetűk is.

Ismertebb típusok: Rockwell, Memphis, Lubalin

 

Minden kategóriába számtalan betűtípus sorolható, és még napjainkban is készülnek például újrametszett reneszánsz vagy barokk antikvák is. A jelenleg ismert latin betűtípusok száma több tízezerre tehető.


Tetszett a cikkünk?

A második részben a groteszk (talp nélküli lineáris antikva), az antikvák variációi, a dísz- és reklámbetűk, a kézírást utánzó típusok, és végül az idegen betűtípusok szerepelnek majd.

 
Források:
Nyomdaipari enciklopédia
Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel